A BIBLIAI FÉRFIASSÁG ÉS NŐIESSÉG TANÁCSÁNAK DANVERS-I NYILATKOZATA
Annak alapján, ahogyan a bibliai tanításokat értjük, kijelentjük a következőket:
1. Ádám is és Éva is Isten képére teremtetett, egyenlők Isten előtt mint személyek, de különbözők férfi és női mivoltukban.
2. A férfi és női szerepek különbözőségét Isten rendelte el a teremtés rendjének részeként, és minden emberi szívben visszhangra kell találnia.
3. Isten a bűnbeesés előtt rendelte el, hogy Ádám legyen a házasságban a fej, ez nem a bűnbeesés kö-vetkezménye volt.
4. A bűnbeesés következtében eltorzultak a férfiak és nők közötti kapcsolatok:
4.1. Az otthonokban a férj szerető, alázatos főségét gyakran uralkodás vagy passzivitás; a feleség ér-telmes, önkéntes engedelmességét pedig a férj fölé kerekedés vagy szolgalelkűség váltja fel.
4.2. A gyülekezetben a bűn a férfiakat a hatalom világi szeretetére vagy a lelki felelősség lerázására teszi hajlamossá, a nőket pedig arra, hogy ellenálljanak a szerepük korlátainak, vagy elhanyagolják ajándékaik megfelelő szolgálatokban való gyakorlását.
5. Mind az Ószövetség mind az Újszövetség bemutatja a női és férfi szerepek Istentől jövő egyformán nagy értékét és méltóságát.
6. A Krisztusban való megváltás az átok miatti torzulásokat igyekszik megszüntetni.
6.1. A családban a férjeknek fel kell adniuk a durva és önző vezetést, és növekedniük kell a feleségük iránti szeretetben és gondoskodásban; a feleségeknek fel kell adniuk a férjük tekintélyének való ellen-állást, és növekedniük kell a férjük vezetésének való önkéntes és örömteli engedelmességben.
6.2. A gyülekezetben a Krisztusban való megváltás férfiaknak és nőknek egyenlő részesedést ad az üdvösség áldásaiban; azonban némely tanítói és kormányzási szerep a gyülekezetben férfiakra korlá-tozódik.
7. Az élet minden területén Krisztus a végső tekintély és vonatkoztatási pont férfiaknak és nőknek egyaránt, ezért semmilyen földi alárendeltség – családi, gyülekezeti vagy polgári – sem jogosít fel arra, hogy egy emberi tekintélyt a bűnbe is kövessünk.
8. A szolgálatra való szívbeli elhívás sem férfiaknak sem nőknek nem adhat indokot arra, hogy bizo-nyos szolgálatokkal kapcsolatos bibliai kritériumokat figyelmen kívül hagyjanak. Sőt, inkább a Biblia tanítása kell legyen a tesztje az Isten akaratával kapcsolatos szubjektív megítélésnek.
9. Amikor a világ lakosságának fele kívül esik az evangélium által elért területeken; amikor számtalan elveszett ember van az evangéliummal elért társadalmakban is; amikor a betegségek nyomorúsága és stressze, alultápláltság, hajléktalanság, analfabetizmus, tudatlanság, öregedés, szenvedélybetegségek, bűnözés, bebörtönzések, neurózis és magány vesz körül bennünket, egyetlen olyan férfinak vagy nő-nek sem kell Krisztus dicsőségét és a bűnös világ javát szem előtt tartó beteljesedett szolgálat nélkül élnie, aki Istentől kapott szenvedélyt érez arra, hogy az ő kegyelmét szavakban és tettekben ismertté tegye.
10. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezeknek az elveknek a tagadása vagy mellőzése egyre rombo-lóbb következményekkel jár családjainkra, gyülekezeteinkre és egész kultúránkra nézve.
Felekezetünkben a fenti elveket igyekszünk érvényesíteni. Hisszük, hogy az egészséges házasságok egyik fontos eleme az Istentől kapott bibliai szerepek (Ef 5,21-33; Kol 3,18-19; 1Pt 3,1-7) Krisztusban való egyre eredményesebb betöltése. A nőknek a gyülekezetben megbecsült és fontos szolgálatuknak kell lennie, mint akik örököstársai a férfiaknak az élet kegyelmében (Gal 3,28; 1Pt 3,7). Hisszük ugyanakkor, hogy a gyülekezeti élet akkor lesz harmonikus és egészséges, ha a teremtés rendje a szolgálatok Isten által meghatározott mintájának követésében is megmutatkozik. Látásunk szerint a gyülekezet kormányzását és az ezzel járó tanítói funkciót Isten férfiakra bízza (1Kor 14,33-35; 1Tim 2,8-14), hogy ezen keresztül is megmutatkozzon férfiak és nők egymást kiegészítő szerepe és egymásra utaltsága (1Kor 11,2-11), és megvalósulhasson Istennek teremtményeit boldogító akarata (1Móz 1,27; 1Kor 11,8-10; 1Tim 2,12-14; Róm 12,2).
